A 121 éves és egy másik gróf

121 évvel ezelőtt, január 25-én született a nagypapám. A 121-ből sajnos csak nem egészen 69-et töltött ezen a világon, ebből velem együtt pedig mindössze alig többet, mint 13-at. Ennek a rövid időszaknak az utolsó néhány évében sikerült engem mindazokkal az értékekkel megismertetnie, amelyek mindmáig gondolkodásom, ízlésem, vélekedéseim alapjául szolgálnak. Ő számomra az 1. számú referencia személy, akár művészetekről, akár tudományról, akár a mindennapi élet kisebb-nagyobb problémáiról van szó. Mit mondott? Mit mondana? Úgy érzem, általában tudom a választ, ami persze lehet önáltatás is, de lehet genetika vagy tanulás, vagy mind a kettő, vagy leginkább mind a három.

Faragó Sándor, építészmérnök, iparművész (1891-1959). Ennyi áll (ha áll) róla a névmutatókban. Lakásunk csengőjére meg az volt kiírva, hogy okl. építészmérnök. Nekem máig ez az “okl.” a legmagasabb említésre érdemes kvalifikáció. Okl. mérnök volt dédapám, Faragó Zsigmond, az volt apám, az lettem én, és az lett nagyobbik fiam is. Öt generáció. Genetika? Tanulás?? Önáltatás???

Alkotó tehetségének legfényesebb időszaka a huszas évek végétől a negyvenes évek elejéig tartott. Ez volt a magyar Bauhaus fénykora. Építészként az 1934-ben épült Tisza Kálmán téri bérház-csoport egyik tervezőjeként ott szerepel a neve a világ minden jelentősebb Bauhaus monográfiájában. Fő tevékenysége azonban a bútortervezés és -készítés, a lakberendezés volt. A Faragó és Gróf lakásberendezési műhely (Fő utca 80.) élvezhette a szakma és a nagyközönség elismerését is. Bútoraik otthon voltak, sőt otthont teremtettek a legelőkelőbb rózsadombi villákban és az egyszerűbb budai, belvárosi vagy újlipótvárosi polgári lakásokban. Természetesen az ő bútoraikkal volt berendezve szüleim hálószobája is; ezeknek a bútoroknak jó része még ma is változatlan épségben és szépségben szolgál anyukám lakásában.

A címben szereplő “másik gróf” természetesen nagypapa cégtársa vagy talán inkább alkotótársa, Gróf József iparművész.

“Gróf József, grafikus, belső építész és bélyegtervező, szül. Tapolcán 1892.  […] A modern magyar iparművészet egyik megteremtője, aki munkáival bel- és külföldön számos pályázatot nyert. Munkásságát a Magyar Iparművészet, a Magyar Grafika és a Studio c. folyóiratok ismertetik. Külföldi lapokban is reprodukált könyvillusztrációi: Berzsenyi Dániel (Kellner kiadás 1921); Bánk bán (Rózsavölgyi 1921); Pick Dame (Szacelláry 1920). A bútortervezésnek európai értelemben véve is egyik legelső művésze.”

[Magyar Zsidó Lexikon, 1929, szerk. Újvári Péter]

A Kieselbach galéria és aukciósház honlapjának információi szerint:

“Gróf József (Tapolca, 1892–Mauthausen, 1944) Festő, grafikus, iparművész. Tanulmányait az Iparművészeti Iskolán 1912-ben végezte, ahol Kozma Lajos tanítványa volt. Sokrétű alkotó volt, könyvet illusztrált, plakátokat készített, bútortervezéssel is foglalkozott. A Szinyei Társaság bemutatóin dicsérő és kitüntető elismeréseket nyert. 1924-től állított ki a Műcsarnokban, külföldi kiállításokon is szerepelt.”

[http://www.kieselbach.hu/muvesz/grof-jozsef_8808]

Kisgyerekként persze sohase jutott eszembe megkérdezni, amire ma már annyira kíváncsi lennék, hogy hogyan dolgoztak együtt. Mind a ketten építészek és iparművészek is voltak, tehát igazi közös alkotófolyamat lehetett. Vagy nem. Félő, hogy ezt már sohasem fogjuk megtudni. Az biztos, hogy együttműködésük korán kezdődött. A gyöngyösi földszintes lakóházak tervpályázatának 1918. június 13-án kelt eredményhirdetése szerint II. díjjal tüntették ki a 60. számú, “Nemo” jeligéjű tervet, melynek szerzői “a jeligés levelet felbontatván” Faragó Sándor és Gróf József voltak.

“A […] terv alaprajzában nagyon gazdaságos, előtere és bejárója kissé túlzottan szűk, de a diszpozíció jó. Homlokzata egyszerűen csak jó arányaival hat és művészi utcaképek alakítására alkalmas.” – írja a bírálati jegyzőkönyv.

[Magyar Építőművészet, XVI. évfolyam 3. lap]

Mai szemmel nézve az alaprajzok és a homlokzat elrendezése már határozott funkcionalista jegyeket mutat, bár a kapu terve még a századelő népies-szecessziós látványát nyújtja.

A közös munka késői időszakának egy dokumentumára az Axio Art árverési katalógusában bukkantam:

“493. tétel : Serényi István és neje első lakása (V. Ipoly ucca 1/a) berendezésének tervrajza 1941, május 28

A 6 db. színes ceruzával pauszpapírra rajzolt terveket Faragó Sándor építészmérnök és Gróf József okl. építő iparművész pecsétje hitelesíti. Ez alapján a látványterveket valószínűleg Gróf József (grafikus, belsőépítész, bútortervező, a főiskolán Kozma Lajos tanítványa volt) készítette. Gerincén zsinórfűzésű, haránt alakú, félbőr albumban.”

A 2011. december 7-én tartott árverésen a 12000.- Ft kikiáltási áron meghirdetett műtárgy 14000.- Ft-ért kelt el.

Gróf József számára a végállomás Mauthausen volt. Nagypapa megmenekült. “Csak” fiát, testvérét, sógornőjét és feleségének számos rokonát vesztette el. Azután a műhelyt is államosították, és ő az Iparterv tervező nagyüzemének mérnöke lett. Ipari létesítmények étkezőinek, kultúrtermeinek belsőépítészeti munkáin dolgozott – bölcsen, derűvel, közszeretetben. Örök gyászát azzal is őrizte, hogy soha többet nem ment színházba, moziba, hangversenyre. Viszont rádiójában mindig szólt a zene, megtakarított pénzén hanglemezeket vásárolt, és az országban elsők között volt televíziónk. És nyugdíjazása után sok ideje volt rám – és persze Katira, a húgomra. Hát mi ilyen jól jártunk. Ezt igyekszem megszolgálni azóta is.

F. S. okl. építészmérnök

Gyöngyösi földszintes lakóházak: homlokzat és alaprajzok

Gyöngyösi földszintes lakóházak: kapu

Serényi István és neje első lakása

Az Iparterv mérnöke

Én és a nagyapám...

Advertisements

6 Responses to “A 121 éves és egy másik gróf”


  1. 1 Réti Péter 2012. January 28. at 01:33

    Nagyon szép megemlékezés,méltó a “méltóhoz”. Számomra, mint rokonnak is sok eddig nem ismert részletet nyújtott. Köszönöm. A bútorokból az én családom is kapott, szüleim nászajándékul kapták” Sanyi bácsitól”, ahogy mi neveztük. Nagy bánatomra már nincsenek meg,pedig 60 év után is teljes épségben voltak. Én már idősebb korából emlékszem rá, csendes, halkszavú, barátságos “bácsi” volt, a többi felnőttel ellentétben nem tette fel a szokásos bárgyú kérdéseket, csak kezet nyújtott és azt mondta: “szervusz fiam”. Nagyon hasonlított testvérére, aki a nagyapám volt, szegényt elvesztettük a háborúban, sohasem ismerhettem meg, bár Ő még láthatott engem pici koromban.

  2. 2 Tomio 2012. January 28. at 17:13

    Kár, hogy nem ismerhettem. Mert a fotók alapján (is) nagyon jófej bácsi lehetett.

  3. 3 schubaa 2012. February 4. at 22:47

    Bár nem érkeztek olvasói levelek tucatjai a szerkesztőségbe (© Zs.S.), javítottam számszaki tévedésemet: az a 111, az valójában 121.

  4. 4 Kovács Dániel 2012. December 30. at 01:33

    Kedves Szerző,
    a két világháború közötti budapesti építészetet kutatva bukkantam Faragó Sándor egy munkájára, a XI. Ulászló utca 17. szám alatt álló “Napsugár-házra”. Esetleg vannak információ a ház készültével, a homlokzaton látható kerámia díszekkel kapcsolatban? Egy készülő könyvhöz gyűjtök adatokat, voltaképp minden információnak örülnék a Faragó-Gróf iroda működésével kapcsolatban.
    Üdvözlettel
    Kovács Dániel
    daniel.kovacs(kukac)kek.org.hu


  1. 1 Mindennapló – 62. | Mi lettem, ha nagy lettem? Trackback on 2017. November 2. at 01:15
  2. 2 Ha ez az asztal beszélni tudna… akkor én most mit csinálnék? | Másnapló Trackback on 2019. January 21. at 00:07

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s





%d bloggers like this: