Archive for September, 2013

Költői vénám

Sajnálatos rendszerességgel kell alávetnem magam vérvétellel járó orvosi vizsgálatoknak, ahol mindig felteszik a sztereotip kérdést: “Melyik vénáját szúrjam?” Én meg mondom a sztereotip választ: “Mindegy, csak a költői vénámat ne bántsa!” Azok a nővérkék, akik már sokadszor találkoznak velem, bizonyára nem találják már annyira viccesnek, de én kíméletlen vagyok.

Pedig a költői vénámat olyan nagyon nem kellene féltenem. Romantikus ifjúkoromban sem csapott meg soha a versírás szele. A gimnáziumi önképzőkör elnökeként legfeljebb elfogulatlan ítészként igyekeztem igazságot tenni a versengő dalnokok között. Később, “slágerszerzői” korszakomban is többnyire másra bíztam a szövegírást, bár néhány próbálkozásom volt, főleg szörnyűséges angol nyelven (na jó, nem tért el drámaian a kor nemzetközi sztenderdjeitől).

Arra sem emlékszem, hogy fiaim költői művekre ihlettek volna. Nagyobbik unokaöcsémnek készítettem egy verses-rajzos könyvecskét, akkoriban igen büszke voltam rá. Szerencsére az enyészet gondoskodott róla, hogy a szép emlékek háborítatlanok maradhassanak. Egy versikére emlékszem:

“Nem is lusta ám a lajhár,
Az usziba gyakran eljár.
Irigyek is rá a majmok,
Lass-úszásban ő a bajnok”

Hm… Mindent elfelejtek, akkor ezt miért is nem?

Fordulatot hozott a legutóbbi években a MedveCukor karrierem. Klarinétos-énekes vándorzenészi repertoáromban több kellemes régi amerikai sláger magyar szövege kiénekelhetetlen volt számomra. Először csak javítgatni próbáltam őket, azután kezdtem írni újakat. Aztán írtam saját zenét is saját szöveggel. Igazán fel sem tűnt senkinek, hogy nem “igaziak”. Úgy ítéltem meg, hogy ez pozitív visszajelzés.

Persze a dalszöveg, az nem vers. Muskát Zsuzsi világította meg számomra a különbséget. Ő veterán mesekönyv és gyerekvers író (na nem a korára gondolok, mert kb. egyidősek vagyunk, hanem a tapasztalatára) és konstruktív kritikus. A leírt versben a versmérték nem alku tárgya. A hexameterben a hexa az nem öt és fél és nem is hat és egy negyed. Az avíttas aposztrófok segíthetnek olykor (Varró Dani is él viccesen néha ezzel a lehetőséggel), de a korlátok egyértelműek. Az énekelt szövegben egyes szótagokat hangsúlytalanná lehet tenni, és eltüntetni, másokat pedig melizmatikusan megsokszorozni. Természetesen a különbség esetleges: vannak dalszövegként remekül működő versek, és versként is megálló dalszövegek. Az általam gyártott “műalkotások” kétségtelenül éneklésre készültek, ez eredményezhet olyan döccenéseket, amilyenre Muskát Zsuzsi felfigyelt legújabb opuszomban.

Ezt már legeslegújabb múzsám ihlette, aki természetesen nem más, mint unokám, Evelin. Zsuzsi nagymama készítette el a nyolczoknis lábasfejűt, róla szól a vers.

Kép

A zoktopusz

A zoktopusz olyan állat,
nyolc lábával kalimpálhat.
Hiába van nyolc zoknija,
Ha mindet folyton széjjelhagyja.

Azt ígéri, majd megjavul,
Egész nyáron rendet tanul.
Jó, csak olyan zoktopuszit.
Azért kaphat érte puszit?

Bevallom, versnek szántam, de Muskát Zsuzsi kritikája után nem tehetek mást, megzenésítem.