Mondvacsinált dolgok

A mondvacsinálás most nem a légbőlkapás rokonaként értendő, hanem szó szerint. Vannak dolgok, amiket úgy csinálunk, hogy mondjuk őket. Például, ha valaki szerelmet vall, azt úgy csinálja, hogy azt mondja (énekli): “I’m confessing that I love you”, vagy valami ilyesmit. Vagy ilyen a bocsánatkérés, a köszönetmondás és sok egyéb. Az egy másik kérdés, hogy a dolog mennyire őszinte, de csinálni másképp nem nagyon lehet.

Amiért szóba hozom a kérdést, az az a zavaró tapasztalatom, hogy gyakran olyan dolgokat is mondvacsináltnak kezelnek, amelyek nem azok. Jellegzetes példája ennek a felelősségvállalás. Sokan úgy képzelik (vagy legalábbis azt a látszatot igyekeznek kelteni), hogy azzal, hogy kimondják: “vállalom a felelősséget”, már meg is tették. Ha ilyenkor megkérdezem, hogy ez azt jelenti, hogy ha az elképzeléseid szerint járok el, és ennek következtében kár ér, azt megtéríted? – akkor csúnyán néznek rám, és elhárítják a feltételezést is. Akkor milyen felelősségről beszéltek? Természetesen semmilyenről. Ez egy mondvacsinált, vagy ha úgy tetszik légbőlkapott felelősség, ami mögött nincs tartalom. Egy varázsige a hozzávaló varázserő nélkül.

Sajnos gyarapodni látszanak az ilyen tévesen értelmezett mondvacsinálás példái. A politikában, a médiában (helytelenül) lassan hozzászokunk, a tudományban én még megütközöm rajta. “An improved method is proposed…” egy javított, tökéletesített módszert ígér a szerző. Valójában – jó esetben – van a javaslatban újszerű elem, de hogy az jobb, tökéletesebb lenne, mint a korábbiak, arra sokszor kevés a bizonyíték. Ha bírálóként, szerkesztőként rákérdezek, ugyanolyan csúnyán néznének rám (ha látnám őket), mint a felelőtlen felelős.

Szép lenne egy olyan világban élni, ahol a tettek nem a szavak helyett, a szavak nem a tettek helyett beszélnek. Én megígérem, hogy megpróbálom. A megígérés az mondvacsinált dolog, tehát ez ügyben már nem kell tennem semmit. Az ígéret betartásához annál többet.