Archive for January, 2015

Mi, amatőrök

Meséimre számos tanulságos kritikát kaptam. Leginkább azt kifogásolják, hogy nem egyértelmű a célközönség: a gyerekek sok mindent nem értenek, nem érthetnek meg belőle.

Azt hiszem, ez az amatőrizmus problémája. Én azt írom, ami a fejemből jön, és az nem mindig az, amit írni szeretnék.

Ebben pontosan olyan vagyok, mint Evelin unokám. Ő másfél éves korára (!!) tökéletesen felismeri az angol ABC legtöbb betűjét (legyünk precízek: a nyomtatott nagybetűket). Akár nyomtatásban, akár lerajzolva mutatjuk neki, azonnal mondja, hogy “A betű”, “E-betű”. Ha leülünk rajzolni, akkor is legtöbbször azt kéri, hogy betűket rajzoljunk. Ő is megpróbálta. Kezébe vette a rajzkrétát, és közölte: “O-betű”, majd firkálni kezdett. Aztán elmélyülve tanulmányozta az eredményt, és megállapította: “S-betű”.

Na, így írok én is mesét…